A világban megtermelt négymilliárd tonna élelmiszernek a fele a kukában landol – derül ki egy brit felmérésből. Alacsony az élelmiszer erkölcsi értéke.
Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület (MÉE) elnöke elmondta, Magyarországon háztartásonként száz kiló élelmiszer-hulladék jut a szemetesbe. Bár a fogalom meglehetősen tág; a bontatlan konzervtől kezdve a krumplihéjig beletartozik minden olyan étel, amelyik bekerült az élelmiszerláncba, de nem fogyasztottak el.
– Sokan a bevásárlásaikat nem tervezik meg, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem nézik meg milyen, lassacskán lejáró szavatosságú élelmiszerek vannak a hűtőben, mielőtt elmennek bevásárolni, és a boltban kezdenek el azon gondolkodni, mit is főzzenek. Ilyen esetben gyakran előfordul, hogy olyan élelmiszerek is belekerülnek a kosárba, amelyre igazából nincs is szükség – magyarázta Cseh. Az elnök hozzátette: a nem megfelelő tárolás, szállítás hozzájárulhat egy élelmiszer fogyasztási idejének csökkenéséhez. Például nyáron a melegben, ha a húst valaki egy-két órán keresztül nem hűtőtáskában viszi haza, akkor gyorsabban romlik meg.
A fagyasztó segít a spórolásban
Cseh szerint különösen sok élelmiszert dobnak ki a háztartások az ünnepek után, mert nem tudják pontosan előre megbecsülni a fogyasztásukat. – A maradékot érdemes lefagyasztani, ugyanis az olyan, mintha egy stopgombbal meghosszabbítanánk a szavatossági időt, hiszen kiolvasztás után ezeket az ételeket ugyanúgy meg lehet enni – tette hozzá az elnök.
Cseh kiemelte: az élelmiszer-pazarlásnak kulturális vetülete is van, ugyanis az élelmiszerek erkölcsi értéke alacsonyabb a fiatal generáció esetében, mint például a világháborút is átélő idősek körében.
Túl sok étel a tányéron
Déry Gábor, az Eurest Étteremüzemeltető Kft. beszerzési és minőségirányítási igazgatója elmondta, hogy egy étterem esetében az ételhulladékot három csoportba lehet sorolni: egy része előállítás során keletkezik, például a zöldségek tisztításakor, egy másik része „moslék”, vagyis az az étel, amely a vendégek tányérján maradt. A harmadik kategória pedig azokat a megmaradt adagokat takarja, melyeket aznap nem adtak el.
– Az ételhulladék átlagosan a lefőzött adagok tíz százaléka, amelyen belül a legnagyobb arányt a maradék képviseli, mert vagy az adag túl nagy, vagy nem ízlik, vagy például a svédasztalos rendszerben a vendég többet szed ki a tányérjára, mint amennyit elfogyaszt – emelte ki Déry.
Az igazgató szerint, mivel az étlapon szereplő választékot nyitvatartási időben biztosítani kell, ezért gyakran előfordul, hogy az ételek néhány százaléka megmarad.
Nem jut el a rászorulókhoz– Nálunk a dolgozók jelképes áron megvásárolhatják és hazavihetik a pultban maradó érintetlen ételt, amivel el szeretnénk kerülni, hogy a cég által vásárolt nyersanyagokból többet főzzenek, vagy a vendégeknek szántszándékkal kevesebbet adjanak – fejtette ki Déry.
Az igazgató hangsúlyozta, hogy az el nem adott ételeket fel lehet a rászorulóknak is ajánlani, de a gyakorlatban a hiányos infrastruktúra, a szigorú élelmiszer-biztonsági szabályok és a tervezhetetlenség miatt sokszor erre nem kerül sor.
– A négy-öt órán keresztül a pultban tartott adagokat gyorsan hat fok alá kellene hűteni, és hűtőkocsival kéne például a hajléktalanszállásra szállítani, ahol akár tűzhellyel, akár egy mikrohullámú sütővel újramelegítve fogyaszthatóak lennének – mondta Déry.
Kutyaeledel és biogáz
A szakember hangsúlyozta, az éttermek az élelmiszer-hulladékot zárható, mosható tartályban gyűjtik, amelyet szolgáltatótól függően hetente két-három alkalommal 25–40 forintos kilónkénti áron szállítanak el. Hozzátette: az ár attól függ, hogy a maradékot valamilyen módon újra lehet-e hasznosítani, vagy meg kell semmisíteni.
Ha van a közelben bio-gázüzem, akkor tartályokban odaviszik az ételhulladék egy részét, amelyet később a fűtési energia termelésére használnak fel. A kisebb rész az európai törvényekkel összhangban környékbeli állatmenhelyekhez kerül.
A beszerzési igazgató végül megjegyezte, az egész folyamatot pontosan dokumentálni kell, sőt az étteremnek még az állatmenhellyel is külön szerződést kell kötnie, hogy később egy ellenőrzés során bizonyítani tudja: megfelelően kezelte a hulladékot, és nem a csatornába öntötte ki.
Világméretű pazarlás
A gabonából készült termékek 38, a megvásárolt zöldségek és gyümölcsök 42 százaléka, a hús 22 százaléka, a tej 20 százaléka végzi a szemetesben, illetve a lefolyóban az Egyesült Államokban, Kanadában, Új-Zélandon és Ausztráliában.
• 165 milliárd dollárnyi rtékű élelmiszert dobnak ki évente az Amerikai Egyesült Államokban.
• 89 millió tonna lelmiszer-hulladék képződik, amely lakosonként 180 kilogrammos „teljesítményt” jelent.
• Afrikában, él- és Délkelet-Ázsiában évi 8 kiló az egy főre jutó élelmiszer-hulladék.
(metropol)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése