Egy 11 hetes, furcsa háború kezdődött harminc éve, amikor 1982. április 2-án hajnalban partra szálltak a Falkland-szigeteken a brit partoktól 14 ezer, Argentínától ötszáz kilométerre fekvő szigetcsoporton az első argentin egységek.
A katonai kaland tétje néhány kopár, szeles dél-atlanti sziget hovatartozása volt. A mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi, két (keleti és nyugati) főszigetből és 200 - többnyire lakatlan - szigetecskéből álló szigetcsoportot az angol John Davis fedezte fel 1592-ben, angol elnevezése az 1609-ben ott járt John Strongtól származik. A keleti főszigeten a franciák, a nyugatin az angolok hozták létre az első telepeket a XVIII. század közepén. 1767-ben Spanyolország megvásárolta Franciaország részét, majd az angolok 1776-ban kiürítették saját kolóniájukat, de hivatalosan nem mondtak le a szigetről (1811-ben a spanyolok is ugyanígy tettek). A szigetek hovatartozása sokáig függőben maradt az európai háborúskodások függvényében, mígnem az 1820-as években a függetlenségét kikiáltott Argentína terjesztette ki rájuk fennhatóságát. 1833-ban az argentin belpolitikai viszályt kihasználva a "brit oroszlán" bekebelezte, s koronagyarmatává tette, amelyhez közigazgatásilag még kb. 8 millió négyzetkilométer, 2400 km hosszan elnyúló brit fennhatóságú övezet tartozott az Atlanti-óceán déli részén, magában foglalva Déli-Georgiát, a Déli-Sandwich szigeteket, a Shag- és a Black-zátonyokat.
A jobbára csak állattenyésztésre alkalmas, terméketlen (fája egyáltalán nincs), de halban gazdag szigetekre Argentína 1833 óta folyamatosan jogot formált, hivatkozva a spanyol örökségre. A brit álláspont a kialakult status quo-ra épült, a helybéliek önrendelkezési jogára, de mindenekelőtt arra, hogy az 1982-ben mintegy 1800 (napjainkban már 3000) szigetlakó ragaszkodik brit állampolgárságához. Az 1976-ban hatalomra jutott argentin katonai junta megelégelte a tárgyalások hiábavalóságát, s egyben saját belső nehézségeit is orvosolni remélte egy sikeres katonai akció által. 1982. március 19-én argentin ócskavas-kereskedők szálltak meg Déli-Georgia szigetén, látszólag az ottani bálnavadász-állomás felszámolására, ám felvonták az argentin lobogót, ami jeladás volt az évszázados argentin-brit területi viszály fellángolásához.
1982. április 1-jéről 2-ára virradóra indult meg az argentin katonai invázió a tulajdonképpeni célpont, a Falkland-szigetek ellen. Leopoldo Galtieri tábornok harcias nyilatkozatait követően az argentin csapatok órák alatt felmorzsolták a századnyi brit tengerészgyalogos helyőrség ellenállását. A brit hírszerzés kétségtelen kudarcát bizonyította a támadás váratlansága, Londont felkészületlenül érte az offenzíva. Galtieri tábornok azonban nem vette figyelembe, hogy a fogatlan oroszlánnak gondolt Nagy-Britannia élén az a Margaret Thatcher állt, aki – félretéve minden diplomáciai óvatoskodást és politikai megegyezésre szólító felhívást – az azonnali, kemény visszavágás mellett döntött. London oldalán állt a nemzetközi jog is: mivel a Falkland-szigetek nemzetközileg elismerten brit tengerentúli területnek számított, és lakossága brit állampolgárokból állt, argentin megszállása Nagy-Britannia elleni katonai agressziónak minősült, így az ENSZ-alapokmányának az önvédelem jogát rögzítő 51. cikkelye értelmében Londonnak minden alapja megvolt a fegyveres válaszra.
A rohamtempóban összeállított 20 ezres brit haditengerészeti expedíciós egység április 5-én indult Portsmouthból a konfliktus térségébe. Április 25-én a britek visszafoglalták Déli-Georgiát, majd a hónap végére hadihajóik 200 mérföld hatósugarú körben légi és tengeri blokádot alakítottak ki a Falkland-szigetcsoport körül. Az argentin kormány válaszul hadműveleti övezetté nyilvánította az érintett területet, s megkezdődtek a fegyveres összecsapások, bár hadüzenet egyik fél részéről sem történt. A britek a tengeren, az argentinok a levegőben voltak fölényben. Május 21-én 4000 brit katona szállt partra Kelet-Falklandon Port San Carlos térségében. Háromhetes heves harcok után bevonultak a fővárosba, Stanley-be, s az argentin megszálló erők június 14-én letették a fegyvert. A 74 napos háború 255 brit és 649 argentin katona életét követelte (meghalt még három szigetlakó is). Visszaállt a szigetek fölött a brit fennhatóság, Nagy-Britanniában a Thatcher-kormány tekintélye megerősödött, Argentínában pedig a katonai kaland megadta a végső lökést a junta bukásához.
A terület birtoklása feletti vita a mai napig nem jutott nyugvópontra, időről-időre felröppennek hírek egy újabb argentin invázióról. Az argentin vezetők az elmúlt években is többször leszögezték, hogy a szigetcsoport feletti fennhatóság átvétele "állandó, megváltoztathatatlan célja" az argentin kormánynak. Az eltelt 30 évben közben a szigetek értéke még emelkedett is: a Brit Földtani Intézet 1993-ban közölte, hogy mintegy 60 milliárd hordónyi kőolaj lehet a szigeteket körülvevő tengerfenék alatt. Argentína 2012 elején újólag megerősítette területi igényét, felszólítva a brit kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a szigetek hovatartozásáról. David Cameron brit miniszterelnök azonban nem hajlandó erre, mondván, hogy "a falklandiak mindaddig bírják London támogatását, amíg britek akarnak maradni".
Gazdag képgalériáért kattintson IDE.
Alább két összeállítást láthatnak az értelmetlen háború eredeti fölvételeiből.
(MTI nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése