Egy 11 hetes, furcsa háború kezdődött harminc éve, amikor 1982. április 2-án hajnalban partra szálltak a Falkland-szigeteken a brit partoktól 14 ezer, Argentínától ötszáz kilométerre fekvő szigetcsoporton az első argentin egységek.
A katonai kaland tétje néhány kopár, szeles dél-atlanti sziget hovatartozása volt. A mintegy 12 ezer négyzetkilométernyi, két (keleti és nyugati) főszigetből és 200 - többnyire lakatlan - szigetecskéből álló szigetcsoportot az angol John Davis fedezte fel 1592-ben, angol elnevezése az 1609-ben ott járt John Strongtól származik. A keleti főszigeten a franciák, a nyugatin az angolok hozták létre az első telepeket a XVIII. század közepén. 1767-ben Spanyolország megvásárolta Franciaország részét, majd az angolok 1776-ban kiürítették saját kolóniájukat, de hivatalosan nem mondtak le a szigetről (1811-ben a spanyolok is ugyanígy tettek). A szigetek hovatartozása sokáig függőben maradt az európai háborúskodások függvényében, mígnem az 1820-as években a függetlenségét kikiáltott Argentína terjesztette ki rájuk fennhatóságát. 1833-ban az argentin belpolitikai viszályt kihasználva a "brit oroszlán" bekebelezte, s koronagyarmatává tette, amelyhez közigazgatásilag még kb. 8 millió négyzetkilométer, 2400 km hosszan elnyúló brit fennhatóságú övezet tartozott az Atlanti-óceán déli részén, magában foglalva Déli-Georgiát, a Déli-Sandwich szigeteket, a Shag- és a Black-zátonyokat.