2012. december 6., csütörtök

Ma 56 éve: a legvéresebb vízilabda-viadal


Ma 56 esztendeje esett a vizilabda történetében a legvéresebb eset. 1956-ban a mikulás megörvendeztette a megalázott magyarokat. Vörös köpönyegében nem édességet, de véres vízben fényes győzelmet – és némi elégtételt – hozott Magyarországnak.

A melbourne-i vérfürdő a vízilabda történetének leghíresebb összecsapása. Magyarország és a Szovjetunió vívott véres viadalt a melbourne-i olimpián, éppen egy hónappal az 1956-os forradalom leverését követően. A csapatok és a szurkolók közötti feszültséget a szovjetek által levert magyar forradalom és szabadságharc miatt elszabaduló indulatok élezték mind a medencében, mind a nézőtéren.


A találkozót a tomboló tömeg indulatai miatt nem lehetett befejezni, a mérkőzést nem egészen egy perccel a hivatalos befejezés előtt magyar győzelemmel lefújta a bíró. A szovjet játékosokat rendőrök menekítették ki az uszodából, a tömeg pedig a magyarokat ünnepelte. Diadalmasan 4:0-ra győztünk. Az véres diadal híre Zádor Ervin véres fényképével bejárta a világsajtót.

Bár az emlékezet ezt a találkozót őrzi az olümpia “döntő”-jeként, a valódi elsőség kérdése nem itt, hanem a következő napon dőlt el. A magyar csapat a jugoszlávokat verte meg 2-1-re december 7-én az utolsó mérkőzésen. A magyar csapat 20:3-as gólaránnyal, valamennyi mérkőzését megnyerve állt fel a dobogóra. Az aranyérem átvétele után Zádor és a fél csapat úgy döntött, hogy nem tér haza Magyarországra.

Zádor Ervin 11 éves korában (1945-ben) a bátyja nyomdokain haladva úszni kezdett. Ígéretes mellúszónak számított, amikor 15 évesen (1949-ben) motorkerékpár-balesetet szenvedett, és a térde már nem bírta a terhelést. A vízilabdára váltott. A Hajógyárnál Szittya Károly volt az edzője, akit apjaként tisztelt. A margitszigeti uszodában, az olimpiai bajnokok márványtábláját csodálva határozta el, hogy addig küzd, míg az ő nevét is föl nem vésik a nagy elődök mellé. A kiválóan úszó, nagyszerű testi adottságokkal rendelkező, remekül lövő játékos az 1954-es budapesti főiskolai világbajnokság sikere nyomán, húszévesen került be a válogatottba.

1956. december 5-én résztvevője volt a melbourne-i vérfürdő néven híressé vált összecsapásnak. Az őt megütő szovjet játékossal, Valentyin Prokopovval soha többé nem találkozott. 2004-ben a két csapat még élő tagjai találkoztak (ez a filmen is fölbukkan), de oda már Prokopov betegsége miatt nem jutott el. Mit is mondott Zádor Ervin, az igazi emberi nagyság az ádáz ellenfeléről: „Megbocsátottam a pofont. Mi nem utáltuk őt és a csapatát. Amit a szovjetek tettek az országgal, nem ők tették…” Zádor Ervin idei halálával azonban ez a magyarosan megbocsájtó találkozó már a földön nem is jön el…

1956 után az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, Lindenbenkisiskolás korú úszók nevelésével foglalkozott a Ripon Aquatics sportegyesületben. Leghíresebb tanítványa a világ máig leghíresebb úszója, Mark Spitz, pályafutásának csúcsán 1972-ben a Müncheni olimpián7 aranyérmet nyert. (Teljesítménye a mai doppingkohókkal össze nem vethető!) A szabadság vihara (Freedom’s fury) narrátora is ezért a hálás tanítvány, Mark Spitz lett. A filmet a magyarokért rajongó Lucy Liu pénzelte az 56-os forradalom 50. évfordulóján.

Quentin Tarantino is csatlakozott a dokumentum film támogatásához, mondván: “Ez a legjobb el nem mondott történet.”




A teljes film (kötelező darab mindenkinek!) első része ide kattintva, második része pedig ide kattintva nézhető meg, magyarul.




A véres viadal külföldi sajtója:

- Simon Burnton (December 28, 2011). “50 stunning Olympic moments No7: Hungary v Soviet Union: blood in the water”. The Guardian.
- Schwartz, Larry (October 28, 2006). “The day the Cold War came to the Olympics”. The Age (Australia). Retrieved 2006-12-17.
- Mike Rowbottom (2006-12-02). “Ervin Zador: Blood in the water (interview)”. The Independent. Retrieved 2007-12-24.
- Radio Free Europe: Hungary: New Film Revisits 1956 Water-Polo Showdown Retrieved 13 September 2006


(szegedem.hu)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése